3.rész

                                                                                       
        09.03.

                                                                           Gábor
-Aaaaaa a fejem!
-Cssssssssssssss!-ütött meg a mellettem fekvő lány. Akkor gondolom jó volt az este. :D Felültem és rájöttem ,hogy nem csak mi vagyunk a szobába. Egy egy személyes ágyon feküdtünk mi. Nem teljesen felöltözve. A másikon egy csaj és félig az ágyon egy csávó. Asszem ez a szobatársam.  A harmadik ágyon egy teljesen ismeretlen csaj aki szintén félig lelógott. Jesszus ,hogy lehet így aludni?? A földön meg két csávó az egyik az a Martin gyerek a másikat nem tom. A nem tom csávónak a fejére volt rajzolva egy elcseszett zombi (vagy mi akar az lenni) meg egy virág(?). 
-Mi a f*sz van itt?-ült fel mellettem lévő lány. De bájos.
-Mi?-mutogatott kettőnk között.
-Ja asszem. Hol vagyunk Evelin?
-Ki az az Evelin???
-Hát te. Ennyire kiütöttelek ,hogy nem emlékszel a saját nevedre? Ütős ez a cucc.
-Hülye gyerek az én nevem Eszti! Ennyire pofátlan vagy ,hogy nem emlékszel a nevemre?
-Kuuuuusssssssss!!!!!!!-ordította a nem tom csávó.
-Hát te meg ki a p*csöm vagy?
-Héhé nyugi haver. Nem tom hol vagyok. Hagyjál!
-Maradjatok már kussba!-mondta Martin.
-Mi a szarért kell ordibálni?-kelt fel egy ismeretlen csaj.
-Emberek hol vagyunk?-kérdezte nem tom.
-De tényleg hol vagyunk? Nem tom-nak igaza van.
-Mi??-kérdezte egyszerre mindenki. Ja ,hogy ezt hangosan mondtam? Upsz.
-S Semmi.
-A mi szobánkba-mondta Eszti.
-Én nem veled lakok-világosítottam fel. Nem igaz ,hogy nem tűnt fel neki. Nők.
-Fúú. Te ,hogy lehetsz ennyire sötét? Nem tűnt fel ,hogy a lányok és a fiuk külön vannak? Ez a MI szobánk.-mutatott a másik ágyon lévő lányra. Jaaaa. :D
-Jó oké. Nem kell leharapni a fejemet.
-Légyszi maradjatok csendbe aludni akarok-kelt fel Bence is. 
-Hány óra?
-Nézd meg te okos ott van melletted a telefonod-mondta Eszti.
-Húúú! Valaki rossz lábbal kelt fel?-kérdezte nem tom.
-K*pd be. Amúgy meg te ki vagy?
-Hagyjál nem tudom ki vagyok és azt se, hogy kerültem ide.
-De ide jársz egyáltalán?-kérdeztem.
-Ja. Csak otthonról járok be.
-Pécsi vagy?-kérdezte Martin.
-Ja. Asszem-mondta. De ,hogy lehet ezt nem tudni?? 
-ÚÚ majd megmutatod a várost?
-Ja.
-Na megmondod végre ,hogy hívnak?-kérdezte Eszti a nem tom gyereket.
-Viktor.
-És titeket? Ne csak engem lehessen lenyomozni.
-Eszti.
-Gábor.
-Bence.
-Vivi.
-Martin-mutatkoztunk be sorba.
-És ő ki?-bökött az ágyon fekvő lányra.
-Nem tudjuk.
-A neve asszem Lara. De nem biztos-mondta Martin. Próbáltuk ébresztgetni mert ideje volt mindenkinek vissza menni a helyére hisz már 12:41 az idő.
-Mit csináljunk vele? Nem hagyhatjuk itt mert bármikor vissza jöhet az ijesztő orosz szobatársunk-mondta Vivi.
-Vigyük el hozzánk ott még van egy szabad ágy. Nem?
-De-mondta Bence.
-Akkor vigyük. Merre?-kérdezte Viktor és felkapta a lányt. Átvitte a mi szobánkba és bezártuk ,hogy azért hagyják békén. Elmentünk reggelizni. Szerencsére ma nem lesznek órák.

                                                                Lara
Felébredtem és nem tudtam hol vagyok. Ez borzasztó érzés. Körül néztem mindenhol, fius cuccok. Kiakartam menni csak az ajtó nem volt nyitva. Na nee! Nagyon fájt a fejem. Nem volt nálam se telefon se semmi. A táskámat nem tudom ,hogy hol hagytam ,de remélem megvan. VÁRTAM ,VÁRTAM ,ÉS VÁRTAM amikor végre nyílt az ajtó és szembe találtam magam 5 emberrel. Egy lány oda jött hozzám és megnyugtatóan megfogta a kezem.
-Nyugi! Tegnap este rendesen kiütötted magad és reggel a mi szobánkban találtunk ,de ott nem maradhattál ezért Viktor áthozott ide.
-Hogy hívnak?-kérdezte az ajtóból egy srác.
-Nagy Lara. És ki az a Viktor?
-Nemrég találkoztunk vele. Én Gábor vagyok.
-Vivi.
-Bence.
-Eszti.
-Martin
-Na köszi mindent Viktornak is ,de én most megyek sziasztok.
-Ja! Itt a táskád. Szia-mondta Vivi.
-Melyik koleszba vagy?-kérdezte azt hiszem Gábor. 
-Én nem koleszos vagyok a nagynénimnél lakok-mondtam és ki mentem. Hát ez az este se volt semmi. SOHA ismétlem SOHA nem fog megtörténni ilyen.