6.rész

 
09.26.

                                                                            Vivi
Bence karjaiban ébredeztem ,nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. Olyan jó ,hogy most minden rendben köztünk ,de ki tudja meddig fog tartani, tehát ki kell használnom. Csókokkal ébresztettem. 
-Jó reggelt-suttogtam.
-Neked is-ölelt magához. Még egy ideig ott feküdtünk és élveztük egymás társaságát. 
-Elmegyek keresek valami reggelit-csókoltam meg.
-Én addig lezuhanyozok-ment a fürdőszoba fele. Kimentem a konyhába és valami olyat láttam amit nem kellet volna. Nem tudom hány éjszakán át lesz majd rémálmom ez emiatt.
-Gábor az Isten szerelmére vegyél már fel valamit!!!-takartam el a kezemmel a szememet. Egy pillanatra kinyitottam a szemem és ott ült a kanapén meztelenül. Azért szerintem Viktor nem így értette azt ,hogy érezzük otthon magunkat. Se kép, se hang. Csukott szemmel elmentem mellette és kerestem kaját amit aztán bevittem a "szobánkba" és megettük.
-Nem kéne vissza menni?-kérdezte. Basszus ez teljesen ki ment a fejemből. Miután összepakoltunk visszamentünk a koleszba és mindenki ment a saját dolgára. Jó lett volna még csak egy kicsit ott maradni az ágyban vele és lustulni meg beszélgetni.

                                                                        Viktor
Muther haza jött egyszer ,hogy kajáljon ,de észre se vett pedig a kanapén X-box-oztam. Amúgy meg mióta elkezdődött a suli azóta nem is találkoztunk mondjuk nem mintha akarnék vele lenni... Eddig ezt leszartam magasról ,de most már elég volt.
-Nem tűnik fel ,hogy itt vagyok??
-Ja szia.
-Tudod egyáltalán ki vagyok? Csak mert alig láttok nem mintha érdekelne ,de azért mégis csak a fiatok vagyok b­*zdmeg!
-Hogy beszélsz te? A saját anyáddal, aki felnevelt?
-Felneveltél, mi? Folyton üzleti utakon vagytok, vagy mi! A szülinapjaimon se jöttetek haza csak küldtetek egy méregdrága ajándékot azt ennyi! És mindig ezt csináltátok! Ha haragudtam rátok mindig ajándékot adtatok! Nem veszitek észre ,hogy a pénzel nem lehet mindent megoldani?? 
-Amíg mi tartunk el addig ne merj így beszélni velem!
-Tudod mit? Már nem leszek a terhetekre inkább leszek csöves mint ,hogy veletek éljek!-ordítottam és összepakoltam a cuccaim aztán becsaptam magam után az ajtót és elmenetem. Nem tudom ,hogy mi lesz ,de amit mondtam azt komolyan gondoltam. Talán leszek csöves nekem tök8. Most már nem érdekelnek. Egész jó haverok lettünk Gáborral úgyhogy felhívtam.
-Csá. Van kedved bulizni?-modtam.
-Csá. Hát. Ő. Persze menjünk. 
-Találkozzunk a nálatok egy 10 perc múlva-tettem le. Muszáj valahogy kiereszteni a gőzt. 
-Csá. Mizu miért hívtál el ilyen hitelen?
-Nem bulizhatunk csak úgy csütörtök este?
-Hát ,de persze csak olyan fura vagy. Minden rendbe?
-Nem igazán. Tudsz egy kecót? Olcsón vagy esetleg ingyen?
-Hát nem. De! A szobánkba ugye van egy üres ágy  szerintem bevennének.
-Oh tényleg? Kösz!! Tényleg-pacsiztunk le egymással. A buli jó volt bár ha többen lettünk volna biztos jobb lett volna. Leittuk magunkat és röhögtünk felszedtünk 2 csajt és "használtuk a mosdót" :D. Aztán "haza" mentünk. Gábor előre ment megbeszélni ezt az egészet mindenkivel. A papírokat majd holnap elrendezzünk ,de ma már alhatok bent. Elég késő volt úgyhogy a többiek lefeküdtek én meg próbáltam megszokni a helyem. Biztos jobb lesz mint ott.

                                                                         Eszti
Ahogy vissza emlékszem a Bencével való jelenetemre elpirulok. Pedig én nem szoktam ilyet.

-Olyan jól áll az ilyen fajta sapka-simítottam meg a vállát.
-Ő... kösz-mondta én meg levettem a sapkáját és felhúztam a fejemre.
-Na jól áll?
-Hát ja.
-Jajj köszi! Iszunk valamit?
-Aha persze-mentünk el a bár felé. És akkor egy csávó megfogta a seggem.
-Paraszt!-csaptam pofán.
-Mi a baj cica?-próbált megcsókolni ,de a kezével ügyesen lefogott így nem tudtam szabadulni.
-Hé vedd le róla a kezed!-állt meg mellettem Bence.
-Mert? Különben mi lesz?-húzta ki magát a szorítóm.
-Ez lesz-ütötte orrba mire az elterült a földön.
-Azta. Köszi-öleltem meg.
-Nincs mit-ölelt vissza ,de aztán le is fejtette a kezeim magáról.

5.rész

    Sziasztok!    Megjöttem az ötödik résszel. Remélem tetszeni fog. :) És komiznátok azt megköszönném.


                                                                  
     09.25.
                                                                            Vivi
-Nem igaz ,hogy ennyire nem bízol bennem! Már féléve együtt vagyunk és ennyi miatt féltékeny leszel! Istenem Vivi fogd már fel ,hogy csak beszélgettünk!-ordította.
-Én benned bízok, csak benne nem! Nem veszed észre ,hogy miket csinál?! Hogy néz utánad?! Mond te ezeket nem látod? ÁÁ csak a Vivike beképzeli magának ezeket! Persze a kis Esztike meg ártatlan igaz?!-vágtam vissza rögtön.
-Hát nagyon nem úgy néz ki ,hogy bízol bennem-mondta teljesen hidegen és becsapta maga után az ajtót. Lehuppantam az ágyára és csak hagytam ,hogy potyogjanak a könnyeim. Én annyira szeretem és nem akarom elveszíteni. Ez akkora bűn? Kinyitódott az ajtó. Abba reménykedtem ,hogy visszajött és megöleljük egymást és minden rendbe lesz. De nem. Martin jött be.
-Szia mizu?-már megszokták ,hogy itt vagyok. 
-S Semmi-hüppögtem.
-Hé mi a baj?-guggolt le elém. Semmi más nem kell most csak egy ölelés ezért át öleltem. Nem tudom meddig lehettünk úgy de épp elég volt ahhoz ,hogy megnyugodjak egy kicsit. Elengedtem és kimentem. Bedugtam a fülesem és elmentem futni. Nem érdekelt ,hogy farmerba és ingbe vagyok csak kiakartam futni a világból.  

Amikor úgy gondoltam ,hogy elfáradtam és vissza kéne menni vissza fordultam. Igen ám csak fogalmam sincs hol vagyok. 

                                                                             Bence
Elmentem sétálni mert ezt át kellet gondolnom. Sokat gondolkoztam rajta ,de arra jutottam ,hogy nem értem Vivit. Most már nincs olyan nap amikor nem vesznénk össze ,de tényleg. Bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Már épp aludtam volna amikor benyitott Eszti és belenyomta a kezembe Vivi telefonját.
-Mi van?!-kérdeztem flegmán. Végülis az ő hibája minden.
-Folyton hívják a szülei és nem tok vele mit kezdeni.
-És mit csináljak vele én?
-Hát a te barátnőd. Amúgy lassan bezárják az ajtókat és ő nem hiszem ,hogy itt van.
-Mért akkor hol van?  
-Mit tom én a te barátnőd. Amúgy összevesztetek?
-Semmi közöd hozzá. De mégis hol lehet? Nincs nála telefon akkor nem mehetett messze.
-Na mi történt?
-Áá csak féltékeny.
-Áh értem-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Mindegy inkább keressük meg!-mondtam és elindultam lefelé. Szerintem elment futni ilyenkor mindig ezt csinálja. De ideje lenne vissza jönni. Közbe találkoztam Gáborral. 
-Sziasztok ti merre?-kérdezte.
-Keressük Vivit.
-Ú jöhetek?
-Felőlem.
-Mit csinálsz?-kérdeztem mert éppen tárcsázott.
-Hívom Viktort ő mégiscsak itt lakik.
-Honnan van meg a telefonszáma? Csak egyszer találkoztatok.
-Viccelsz még egy ilyen jó fej sráccal nem találkoztam.
-Aha-mondtam. Elindultunk, a portás előtt szöktünk ki. Az ajtó előtt pedig ott várt Viktor. Elmentünk mindenfelé. Bejártuk az egész környéket. Már éjfél körül lehetett ,de még mindig sehol.Kezdtem tényleg rohadtul megijedni ,hogy hol van. Hajnali háromkor találkoztunk Martinnal(?)és az oldalán ott volt Vivi. Ohh basszus hál Istennek.
-Basszus Vivi!-öleltem meg.-Többet ilyet ne merj csinálni. Van fogalmad róla ,hogy mióta keresünk? Mindenki tökre beszart!-fogtam kezem közé az arcát.
-Ne haragudj!-csókolt meg.
-Jó oké ,hogy meg van Vivi hip hip hurrá ,de hol fogunk aludni?-kérdezte Gábor és kezdtünk gondolkozni,hogy most mi lesz.
-Feljöhetnétek hozzánk-mondta Viktor.
-Nem gond?-kérdezte Vivi.
-Nem, a family úgy sincs otthon.
-Kösz. Tényleg-ütögettem meg a vállát. Ez oké. Felmentünk az emeletre és egy rohadt nagy kecóba mentünk be. 
-Azt a k*rva!-mondta Gábor.
-Érezzétek otthon magatokat-feküdt le az ágyába Viktor. Ezt sajnos nem használtuk ki annyira mert mindenki nagyon fáradt volt.

4.rész

Sziasztok! Tudom ezt a kis beszédet az első részhez kellett volna ,de most már mindegy. :D  Szóval ez az első blogom úgyhogy bocsi a helyesírási hibákért és ha a történet nem túl jó. Már régóta írom ezt a történetet ,de most döntöttem úgy ,hogy ki is teszem. Aki olvassa vagy olvasta az légyszi írja le a véleményét. Örülnék neki. :) Ja és a kis történetemről annyit ,hogy még nem lendült be. Már nem kell sokat várni és ígérem nem lesz ilyen uncsi. :D
      Emily

  4. rész
     09.10.

                                                                              Eszti
Az órák elteltek. Bencéhez próbáltam közelebb kerülni ,de nem mindig sikerült ,ha sikerült akkor meg a kis "barátnője" féltékenykedett úgyhogy jó párszor összevesztek miattam ,de sajna mindig ki békültek. Mivel szobatársak vagyunk az ellenfelemmel ezért csak minimálisan ,de kommunikálunk. Oh milyen szépen fejeztem ki magam. Viszont most a legnagyobb gondom nem Bence hanem az ,hogy már egy hete késik és nem emlékszem ,hogy Gáborral védekeztünk-e. Nagyon ideges vagyok ezért és nem tudom mit tegyek. Gábornak nem akarok szólni mert a szülei folyton veszekednek és lehet ,hogy elválnak. Meg kell csinálnom a tesztet mert én nem birok így élni.

                                                                        Bence
Vivivel mostanába folyton veszekedünk és igazából nem tudom ,hogy miért. Mindenen felkapja a vizet és folyton féltékenykedik ,de nincs rá oka. Esztivel csak ugyanolyan órákra járunk és néha beszélgetünk ennyi. Már kezd Vivi betegesen féltékeny lenni. Pedig én szeretem.

                                                                          Vivi
Bence folyton a kis Esztikével van. Fúúú! Megtudnám ölni azt a csajt. Komoly már gondolkoztam rajta. És a legrosszabb ,hogy mindig miatta veszekszünk. Talán Bence már nem engem szeret??

                                                                      Gábor
-Szia anya-mondtam a telefonba.
-Szia kicsim milyen a kollégium milyen a suli mondj már valamit.
-Hát egész jó. És veled mi a helyzet?
-Velem semmi különös. Jól meg vagy ott?
-Igen persze-mondtam és hallottam egy ajtó csapódást. Hallottam ,hogy anyáék megint veszekednek. Nem tudom miért nem lehetett megvárni míg leteszem. Mindegy már megszoktam igazából ide is csak azért jöttem mert nem akartam hallgatni őket. Inkább  letettem.

                                                                      Viktor
A napok lassan ,de eltelnek. Sokat kell tanulni. Kellet nekem a bölcsész karra mennem. Muther folyton azzal nyaggat ,hogy megakarja ismerni a barátnőm. Erre csak az a válaszom ,hogy "én is". De ezen kívül nem érdekli semmi ami velem kapcsolatos. Amúgy meg nem kell nekem barátnő. Minek ,hogy folyton megmondja mit tegyek? A lóf*szt. Nekem jó így ,hogy mindig mással alszok. 

                                                                      Lara
Tanulok 1000-rel. Amúgy meg nem történt semmi érdekes. Anyáék folyton hívogatnak mert szeretnék tudni mi van velem és a múltkori "kis" bulizásom miatt is eléggé lecsesztek. Köszi Fanni. Tényleg.

                                                                    Martin
Hát nem volt sok történés. Csupán annyi ,hogy a minap összefutottam Viktorral és ahogy futott nekem jött én elb*szódtam és megzúzódott a lábam. Aztán most minden hova bicegek. Tök jó tényleg. Khm rohadj meg Viktor!! Ja és a legjobb ,hogy utána még futott tovább. Most épp a szobában vagyunk ,mert esik az eső. Gábor kitalálta ,hogy versenyezzek Bence ellen. A tét pedig az ,hogy ki lesz a jobb haverja. 
-Gábor-dörzsöltem a homlokom.-Hányszor mondjam ,hogy én nem akarok versenyezni főleg nem a te barátságodért.
-Ez bunkó volt-fordult be.
-Na! Én ezzel azt akarom mondani ,hogy vagy egy hete ismerjük egymást és nem fogok versenyezni azért ,hogy egy hét után az én öribarim legyél.
-Bunkó! Nem kell a te barátságod ott van nekem Bence!-lépett ki az ajtón. Na ,de jó most rám haragszik.-Amúgy tudom ,hogy félsz Bencétől ,hogy lever és ,hogy  elveszíthetsz-kiáltott. Na ez a mondat miatt gondoltam meg magam. Persze nem az miatt ,hogy elveszíthetem Gábort. Én NEM félek Bencétől. 
-Gábor! Mi az első próba?-rajzoltam idézőjelet.
-Hmm. Megijedtél? Tudtamén. Túl drága vagyok nejed!
-Ne röhögtess!
-Szóóóvaal legyen az első feladat ,hoooogy. Keresd meg Bencét és gyertek az udvarra-mondta. Ez nem tűnik túl nehéznek. Miután megtaláltam ellenfelem kimentünk a csata helyére.
-Ohh ez gyors volt! Szóval az első feladat ,hogy jussatok át ezen az akadálypályán-mutatott mögé. Mi a szar?! 
-Ezt meg honnan a szarból szerezted?
-Az titok hihi-röhögte el magát. Jó ,de mégis honnan szerzett katonai kiképzős "akadálypályát". Ez hülye. 
-Most katonák leszünk, vagy mi?-nézetünk furán Gáborra.
-Hát az meglehet. De most csináljátok a dolgotokat. Bence kezdi időre lemérem ,hogy mennyi idő alatt csinálja meg aztán csere.
-ŐŐŐ jó ötlet ez Gábor?-kérdezte Bence.
-Nyuszi vagy?-néztem rá gonoszul.
-Én nem Gábor vagyok mostantól hanem mester. Mond utánam! Megcsinálom Mester! Képes vagyok rá!-kezdett okoskodni. Jó ég! Elismételtük mind a ketten és kezdődhetett a verseny.

3.rész

                                                                                       
        09.03.

                                                                           Gábor
-Aaaaaa a fejem!
-Cssssssssssssss!-ütött meg a mellettem fekvő lány. Akkor gondolom jó volt az este. :D Felültem és rájöttem ,hogy nem csak mi vagyunk a szobába. Egy egy személyes ágyon feküdtünk mi. Nem teljesen felöltözve. A másikon egy csaj és félig az ágyon egy csávó. Asszem ez a szobatársam.  A harmadik ágyon egy teljesen ismeretlen csaj aki szintén félig lelógott. Jesszus ,hogy lehet így aludni?? A földön meg két csávó az egyik az a Martin gyerek a másikat nem tom. A nem tom csávónak a fejére volt rajzolva egy elcseszett zombi (vagy mi akar az lenni) meg egy virág(?). 
-Mi a f*sz van itt?-ült fel mellettem lévő lány. De bájos.
-Mi?-mutogatott kettőnk között.
-Ja asszem. Hol vagyunk Evelin?
-Ki az az Evelin???
-Hát te. Ennyire kiütöttelek ,hogy nem emlékszel a saját nevedre? Ütős ez a cucc.
-Hülye gyerek az én nevem Eszti! Ennyire pofátlan vagy ,hogy nem emlékszel a nevemre?
-Kuuuuusssssssss!!!!!!!-ordította a nem tom csávó.
-Hát te meg ki a p*csöm vagy?
-Héhé nyugi haver. Nem tom hol vagyok. Hagyjál!
-Maradjatok már kussba!-mondta Martin.
-Mi a szarért kell ordibálni?-kelt fel egy ismeretlen csaj.
-Emberek hol vagyunk?-kérdezte nem tom.
-De tényleg hol vagyunk? Nem tom-nak igaza van.
-Mi??-kérdezte egyszerre mindenki. Ja ,hogy ezt hangosan mondtam? Upsz.
-S Semmi.
-A mi szobánkba-mondta Eszti.
-Én nem veled lakok-világosítottam fel. Nem igaz ,hogy nem tűnt fel neki. Nők.
-Fúú. Te ,hogy lehetsz ennyire sötét? Nem tűnt fel ,hogy a lányok és a fiuk külön vannak? Ez a MI szobánk.-mutatott a másik ágyon lévő lányra. Jaaaa. :D
-Jó oké. Nem kell leharapni a fejemet.
-Légyszi maradjatok csendbe aludni akarok-kelt fel Bence is. 
-Hány óra?
-Nézd meg te okos ott van melletted a telefonod-mondta Eszti.
-Húúú! Valaki rossz lábbal kelt fel?-kérdezte nem tom.
-K*pd be. Amúgy meg te ki vagy?
-Hagyjál nem tudom ki vagyok és azt se, hogy kerültem ide.
-De ide jársz egyáltalán?-kérdeztem.
-Ja. Csak otthonról járok be.
-Pécsi vagy?-kérdezte Martin.
-Ja. Asszem-mondta. De ,hogy lehet ezt nem tudni?? 
-ÚÚ majd megmutatod a várost?
-Ja.
-Na megmondod végre ,hogy hívnak?-kérdezte Eszti a nem tom gyereket.
-Viktor.
-És titeket? Ne csak engem lehessen lenyomozni.
-Eszti.
-Gábor.
-Bence.
-Vivi.
-Martin-mutatkoztunk be sorba.
-És ő ki?-bökött az ágyon fekvő lányra.
-Nem tudjuk.
-A neve asszem Lara. De nem biztos-mondta Martin. Próbáltuk ébresztgetni mert ideje volt mindenkinek vissza menni a helyére hisz már 12:41 az idő.
-Mit csináljunk vele? Nem hagyhatjuk itt mert bármikor vissza jöhet az ijesztő orosz szobatársunk-mondta Vivi.
-Vigyük el hozzánk ott még van egy szabad ágy. Nem?
-De-mondta Bence.
-Akkor vigyük. Merre?-kérdezte Viktor és felkapta a lányt. Átvitte a mi szobánkba és bezártuk ,hogy azért hagyják békén. Elmentünk reggelizni. Szerencsére ma nem lesznek órák.

                                                                Lara
Felébredtem és nem tudtam hol vagyok. Ez borzasztó érzés. Körül néztem mindenhol, fius cuccok. Kiakartam menni csak az ajtó nem volt nyitva. Na nee! Nagyon fájt a fejem. Nem volt nálam se telefon se semmi. A táskámat nem tudom ,hogy hol hagytam ,de remélem megvan. VÁRTAM ,VÁRTAM ,ÉS VÁRTAM amikor végre nyílt az ajtó és szembe találtam magam 5 emberrel. Egy lány oda jött hozzám és megnyugtatóan megfogta a kezem.
-Nyugi! Tegnap este rendesen kiütötted magad és reggel a mi szobánkban találtunk ,de ott nem maradhattál ezért Viktor áthozott ide.
-Hogy hívnak?-kérdezte az ajtóból egy srác.
-Nagy Lara. És ki az a Viktor?
-Nemrég találkoztunk vele. Én Gábor vagyok.
-Vivi.
-Bence.
-Eszti.
-Martin
-Na köszi mindent Viktornak is ,de én most megyek sziasztok.
-Ja! Itt a táskád. Szia-mondta Vivi.
-Melyik koleszba vagy?-kérdezte azt hiszem Gábor. 
-Én nem koleszos vagyok a nagynénimnél lakok-mondtam és ki mentem. Hát ez az este se volt semmi. SOHA ismétlem SOHA nem fog megtörténni ilyen.