5.rész

    Sziasztok!    Megjöttem az ötödik résszel. Remélem tetszeni fog. :) És komiznátok azt megköszönném.


                                                                  
     09.25.
                                                                            Vivi
-Nem igaz ,hogy ennyire nem bízol bennem! Már féléve együtt vagyunk és ennyi miatt féltékeny leszel! Istenem Vivi fogd már fel ,hogy csak beszélgettünk!-ordította.
-Én benned bízok, csak benne nem! Nem veszed észre ,hogy miket csinál?! Hogy néz utánad?! Mond te ezeket nem látod? ÁÁ csak a Vivike beképzeli magának ezeket! Persze a kis Esztike meg ártatlan igaz?!-vágtam vissza rögtön.
-Hát nagyon nem úgy néz ki ,hogy bízol bennem-mondta teljesen hidegen és becsapta maga után az ajtót. Lehuppantam az ágyára és csak hagytam ,hogy potyogjanak a könnyeim. Én annyira szeretem és nem akarom elveszíteni. Ez akkora bűn? Kinyitódott az ajtó. Abba reménykedtem ,hogy visszajött és megöleljük egymást és minden rendbe lesz. De nem. Martin jött be.
-Szia mizu?-már megszokták ,hogy itt vagyok. 
-S Semmi-hüppögtem.
-Hé mi a baj?-guggolt le elém. Semmi más nem kell most csak egy ölelés ezért át öleltem. Nem tudom meddig lehettünk úgy de épp elég volt ahhoz ,hogy megnyugodjak egy kicsit. Elengedtem és kimentem. Bedugtam a fülesem és elmentem futni. Nem érdekelt ,hogy farmerba és ingbe vagyok csak kiakartam futni a világból.  

Amikor úgy gondoltam ,hogy elfáradtam és vissza kéne menni vissza fordultam. Igen ám csak fogalmam sincs hol vagyok. 

                                                                             Bence
Elmentem sétálni mert ezt át kellet gondolnom. Sokat gondolkoztam rajta ,de arra jutottam ,hogy nem értem Vivit. Most már nincs olyan nap amikor nem vesznénk össze ,de tényleg. Bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Már épp aludtam volna amikor benyitott Eszti és belenyomta a kezembe Vivi telefonját.
-Mi van?!-kérdeztem flegmán. Végülis az ő hibája minden.
-Folyton hívják a szülei és nem tok vele mit kezdeni.
-És mit csináljak vele én?
-Hát a te barátnőd. Amúgy lassan bezárják az ajtókat és ő nem hiszem ,hogy itt van.
-Mért akkor hol van?  
-Mit tom én a te barátnőd. Amúgy összevesztetek?
-Semmi közöd hozzá. De mégis hol lehet? Nincs nála telefon akkor nem mehetett messze.
-Na mi történt?
-Áá csak féltékeny.
-Áh értem-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Mindegy inkább keressük meg!-mondtam és elindultam lefelé. Szerintem elment futni ilyenkor mindig ezt csinálja. De ideje lenne vissza jönni. Közbe találkoztam Gáborral. 
-Sziasztok ti merre?-kérdezte.
-Keressük Vivit.
-Ú jöhetek?
-Felőlem.
-Mit csinálsz?-kérdeztem mert éppen tárcsázott.
-Hívom Viktort ő mégiscsak itt lakik.
-Honnan van meg a telefonszáma? Csak egyszer találkoztatok.
-Viccelsz még egy ilyen jó fej sráccal nem találkoztam.
-Aha-mondtam. Elindultunk, a portás előtt szöktünk ki. Az ajtó előtt pedig ott várt Viktor. Elmentünk mindenfelé. Bejártuk az egész környéket. Már éjfél körül lehetett ,de még mindig sehol.Kezdtem tényleg rohadtul megijedni ,hogy hol van. Hajnali háromkor találkoztunk Martinnal(?)és az oldalán ott volt Vivi. Ohh basszus hál Istennek.
-Basszus Vivi!-öleltem meg.-Többet ilyet ne merj csinálni. Van fogalmad róla ,hogy mióta keresünk? Mindenki tökre beszart!-fogtam kezem közé az arcát.
-Ne haragudj!-csókolt meg.
-Jó oké ,hogy meg van Vivi hip hip hurrá ,de hol fogunk aludni?-kérdezte Gábor és kezdtünk gondolkozni,hogy most mi lesz.
-Feljöhetnétek hozzánk-mondta Viktor.
-Nem gond?-kérdezte Vivi.
-Nem, a family úgy sincs otthon.
-Kösz. Tényleg-ütögettem meg a vállát. Ez oké. Felmentünk az emeletre és egy rohadt nagy kecóba mentünk be. 
-Azt a k*rva!-mondta Gábor.
-Érezzétek otthon magatokat-feküdt le az ágyába Viktor. Ezt sajnos nem használtuk ki annyira mert mindenki nagyon fáradt volt.