9.rész

 
10.26.

                                                                   Viktor
Hahhh! Végre! Istenem végre őszi szünet! De mivel nem akartam haza menni ezért bent maradtam. Szinte mindenki haza ment csak páran maradtunk pl Martin. Tök jó majdnem mienk az egész kolesz mondjuk ezt Martin nem érti meg. De majd teszünk ellene. Szóval ja. Ma mondjuk elmegyünk gyúrni mert a sok "tanulás" miatt nem volt időm. Aztán ő meg elvisz engem úszni. 
-Akkor kezdjük ott-mutattam a futópadra. De persze nem véletlen. Előtte van egy üveges terem ahol jóga óra van nőknek ,de néha férfiak is beszoktak menni. Fúj. Szóval elvoltunk. Meg még kipróbáltunk egy csomó mindent. Aztán elmentünk úszni. B*szki Martin nagyon gyorsan úszik.  Ezek a fárasztó dolgok után vissza mentünk és azt terveztem ,hogy csapunk egy bulit.
-Na gyere. Használjuk már ki ,hogy alig vagyunk.
-Mire gondolsz?-vonta fel az egyik szemöldökét.
-Váááááááááááááááá-vettem le a pólómat és üvöltve rohantam végig a folyosón.-Gyere már!
-Te nem vagy 100-as.
-Mondtam én bármikor is ilyet?
-Nem-rohant utánam röhögve.

                                                                           Bence
Haza mentem anyáékhoz mert már elég régen találkoztunk. Olyan jó volt újra itthon lenni. Olyan volt mintha kisgyerek lennék és az lenne a legnagyobb gondom ,hogy nem találom a játék autóm.
-Szia anya-öleltem meg őket.-Szia apa.
-Szia kicsim. Hol van Vivi?-óó teljesen elfelejtettem ,hogy úgy volt ma elhozom magammal és bemutatom nekik.
-Hát. Szakítottunk-vakartam meg a tarkóm.
-Jajj sajnálom. Na gyere be kihűl a kedvenced.
-És hol van Zsófi?-a húgommal még nem is találkoztam.
-Bent. Menj be hozzá.
Berohantam és őt is megöleltem. Hétfőn megyek vissza szóval nincs sok időm.Ki kell használnom. Majd "otthon" szomorkodok Vivi miatt.

                            Zsófi(15)

                                                                               Vivi
Én is haza mentem mint majdnem mindenki. A családom örült nekem én is ,de még sem tudtam elfelejteni ami történt. A nővérem is haza jött a pasijával és ott enyelegtek előttem. Tök jó volt ,tényleg. Egy nagy családi ebéd volt. A végén viszont már nem bírtam nézni Virágékat így felmentem a szobámba. Te jó ég ,de rég voltam itt.
-Bejöhetek?-kopogott az ajtómon Virág.
-Aha.
-Történt valami?
-Nem érdekes.
-Már ,hogy ne lenne érdekes. Attól még ,hogy régen nem jöttünk ki jól attól még elmondhatod ,hogy mi a baj.
-Hahh. Hát tudod Bence
-Mit csinált?
-Szakítottunk.
-ÓÓÓ. Sajnálom. Gyere ide-ölelt meg talán életembe először. Azt hiszem egész délután ott ültünk én sírtam ő szidta Bencét. Hozott fel fagyit meg hasonló egészségtelen kaját. Úgy éreztem magam mint egy amerikai romantikus filmben.

                                                                            Virág(22)

                                                                         Eszti
Amikor kiszálltam a kocsimból rögtön be is léptem a régi otthonomba. Megöleltem mindenkit a testvéreim is haza jöttek. Így már teljes volt a család. Beszélgettünk meg minden. Jó volt. Ennyi, nem tudok többet mondani. Ja igen, a két bátyám: Bálint és Marci.
                     

      
                                              Marci (21)                      
                                              Bálint (20)

 Tudom így hárman nem nagyon hasonlítunk ,de ez van ezt kell szeretni.

                                                                              Gábor
Hát végre itthon. Mondjuk annyira nem jó mint ahogy elképzeltem. Anyáék folyton veszekednek Kata ,Kriszti és én meg csak nézzük. 
-Nem ,hogy örülnétek ,hogy hazajöttünk ááá nem inkább megint csak ez van!Fejezzétek már be! Elegem van belőletek!-kiáltotta a nagyobbik testvérem. Teljesen igaza van. Miután becsapta a bejárati ajtót Krisztivel egymásra néztünk és mentünk utána. Tudtuk hova ment ,mert amikor kisebbek voltunk akkor is így elmenekült a kedvenc helyére. 
-Héé semmi baj-ölelte át Kriszti. Néha sokkal "érettebben" viselkedik mint én. Jó mondjuk nálam nem nehéz. De fura ezt bevallani. :D Én nem is mondtam ilyet, oké? :D 
-Már kb egy fél éve ez megy. Amikor telefonálunk akkor is ezt csinálják. Egyszerűen csak elegem van már ebből-törölte le a könnyeit Kata.
-Mióta megszülettem azóta ezt csinálják-vontam meg a vállam.
-Ez igaz.
-Na és milyen a suli?-váltott témát (kicsit se feltűnően) Kata.
-Elmegy. És neked milyen az új házad?
-Hát tök jól megvagyunk Erikkel- (a pasija akit nagyon nem bírok).
-Az jó. Na és mi újság veled?-nézek Krisztire.
-Megvagyok. Bár nem könnyű velük.
-Sajnálom-mondtam. Hát nem így terveztem ezt a napot ,de legalább a tesóimmal elvoltam. Apáék nem is kerestek minket pedig jól tudják hol vagyunk.
                                                            Kata (24)

                                                         Kriszti (14)

                                                                             Lara
A hosszú út után végre bementem a házba és anyu meg apu szorosan megölelt. Olyan jó volt. Bár egy kicsit még mindig haragudtam rájuk ,mert elküldtek Pécsre. (Sok a munkájuk és nem akarnak egyedül hagyni. Mondjuk nekem is suli van úgyhogy nem lettem volna egyedül ,de mindegy.) Elmentünk együtt kirándulni meg moziba és vásárolni. Tök jó volt. 

                                                                        Martin
A "bulink" abból állt ,hogy vettünk sört és lefeküdtünk a folyosó közepére (mindenki kerülgetett minket) meg belógtunk minden szobába és körülnéztünk meg nyomokat hagytunk. Amikor Viktor épp behozott valahonnan két rohadt nagy vízipisztolyt (fogalmam sincs honnan szerválta) akkor a portás megfogta a karunkat és bevezetett egy szobába. Jól leszídott minket és ebben az évben csak kísérettel mehetünk ki a szobából. Ezt csesztük.Szóval majdnem egész hétvégén ott ültünk a szobába.