8.rész

Sziasztok! Itt a nyolcadik rész. Remélem tetszeni fog. Nyugodtan lehet komizni, én nem bánom. ;)  

10.09.
                                                                                Martin
Ma lesz egy ZH-m. Tegnap egész nap tanultam. Meg az előtt ,meg az előtt. Szóval egész héten. Mióta Viktor beköltözött azóta olyan mintha most lenne teljes a csapat. Tök őrült ,de ha Gáborral együtt van az brutál.  Szóval egyre jobban bírom Viktort. Mondjuk egy csomó csajt felhoz de az nem mindig baj. ;)

                                                                                Vivi
Bence valamiért már napok óta beszélni akar velem ,de csak most tudtunk. 
-Szia mi ez a nagyon fontos?-adtam puszit a szájára.
-Szia. Hát hol is kezdjem-sóhajtott. Oh valami nagyon rossz lehet. Akkor szokta ezt csinálni. Talán halasztania kell és nem találkozhatunk.
-Na jó, nézd. Én szeretlek. És jól megvoltunk együtt-mondta ,de ennél a pár szónál könnyes lett a szemem már tudtam ,hogy hova akar kilyukadni.
-Mi már nem azok vagyunk akik régen. Minden hülyeségen összekapunk. És és
-Igen tudom. Szerintem is. De azért barátok?
-Barátok-mosolygott rám.
-Akkor én most megyek-nem bírtam tovább. Inkább elrohantam. Most inkább nem megyek sehova pedig szívesen mennék csak félek ,hogy az lenne mint múltkor. Inkább bezárkóztam valami szertárba vagy nem tudom mi volt és sírva lecsúsztam az ajtón. Én ezt nem akartam ezt nagyon nem! Miért pont most? Az én hibám? Mit rontottam el? Ezek a hülye kérdések. 

                                                                                 Lara
Ugye most ,hogy koleszos lettem bementem a szobámba ,hogy lepakoljak csak nem volt ott senki. Keresgéltem valakit ,de nem találtam senkit. Mindenhova benyitottam. Egy nem tudom hol az ajtó mellet egy lány volt összegörnyedve.
-Jajj! Jól vagy? Hé mi a baj? 
-Se Semmi.
-Te jó ég mióta vagy itt, gyere állj fel!Vissza kísérlek a szobádba.
-Nee!
-Miért?  Mi történt? Mond el nyugodtan.
-De ismerős vagy!-nézett furán, és akkor beugrott.
- Vivi, igaz?
-Ühüm.
-Na mi történt? Nyugodtan, elmondhatod.
-Hát asszem most szakítottak velem.
-ÓÓ. Sajnálom-öleltem meg. Halványan emlékszem a barátjára.
-Hát én is-szipogott. Elég sokáig ott voltam vele beszélgettünk néha, de leginkább csak sírt. Úgy sajnáltam. Aztán egyszer csak elaludt kifárasztotta a sok sírás vagy nem tudom, de ott maradtam vele egész éjszaka. Néha felébredt aztán álomba sírta magát. Azt hitte nem látom ,de hallottam. Találtunk egy automatát és szinte mindent megvettünk belőle és azokat ettük. Kell a bodogság hormon na! Reggel arra keltünk ,hogy a Gondnok  karba tett kézzel minket nézett. 
-Ő ő elnézést mindjárt megyünk-mondtam zavartan és elkezdtem ébresztgetni Vivit. 
-Mi az?
-Mennünk kell-húztam fel a földről. Elég ramatyul nézett ki. Vissza vittem a szobájába és lefektettem aludni. Elég keveset aludt.
-Na jó most már nyugodj meg és csak aludd ki magad, jó?
-Maradj iiiiitt!-nézett boci szemekkel.
-De nekem vissza kell mennem a szobámba.
-Kérlek maradj itt elküldjük az oroszt csak maradj itt.
-De nem küldheted el csak úgy-nevettem el magam.
-De költözz ide! Cseréltek helyet! Az tök jó lenne! Lééééééégysziiii!
-Hát nem is tudom.
-Na gyere-húzott magával. Megbeszéltük ezt az egészet az orosz lánnyal meg mindenkivel és beköltöztem.